“Ilyenkor csak tehetetlenül néztem, ahogyan egyre rosszabb dolgokat mondok és teszek…”

Komoly a kérdésem. 

Azon gondolkodom, hogy készítek egy port, amit ha beleöntesz a kávédba, 
és se húsz ezer forintból kiegyensúlyozottabb, kedvesebb, és jobb fej leszel. 
Érdekelne? (Egyszerűen csak válaszban írd meg, hogy “érdekel”). 

Zsac vagyok, az EzVanKiadó ügyvezetője és társtulajdonosa. 

Ezekben a sorokban a saját kihívásaimról szeretnék mesélni. 
Ha nem szeretnél többet rólam (Zsacról) olvasni, akkor a levél 
alján le tudsz iratkozni. 

Mindig is szerettem volna tudatosan élni. Nyugalomban, boldogságban,
ahol kapcsolatban vagyok a lelkemmel, tudom mi a helyes, és meg is tudom tenni. 

De amint jött egy feszült, félelmetes, vagy stresszes helyzet, ez csak fog összeszorítva
ment. Aztán, amikor nem bírtam tovább, valahogy üzemmódot váltottam, 
és a spirituális és tudatos énem helyet adott egy bunkó, durva, ideges énemnek.
Ilyenkor a legjobb eseteben is csak tehetetlenül néztem, ahogyan egyre  rosszabb 
dolgokat mondok és teszek. 

A rosszabb esetekben csak nem értettem, miért ilyen feszült és ideges mindenki 
körülöttem – és miért lélegeznek fel, amint kimegyek a szobából.

Azt tanultam Ghistől (és Sri Aurobindótól), hogy a cél, hogy felemelkedjek az
 általam befogadni képes legmagasztosabb szintre, és vigyem le ezt az általam 
elviselni képes legmélyebb szintre. 

Az anyagba. A testbe. 

De hogyan???

Madó egyik mondata nyújtott további támpontot: “…a test nyelve a szokások.” 

Ez irányt adott a további keresésemnek: tehát van valamilyen ismételt tettem, 
valamilyen szokásom, amitől a testem üzemmódot vált, amikor már nem tudom 
elég sokáig összeszorítani a fogaimat, és átveszi a hatalmat. 

Megnéztem közelebbről ezt az üzemmód váltást a testben. Kiderítettem, hogy az 
egyik lezajló folyamat, ami támpontot adhat, hogy amikor a testemben nincs elég 
energia, akkor átvált adrenalin alapú működésre. Itt pedig a harc, az agresszió 
automatikus, sőt szükséges, hiszen ha nincs mi ellen harcolni, nincs veszély, baj, 
vagy krízis amit el kell hárítani, akkor nincs adrenalin és egyszerűen elaludnék. 

Innentől egy kérdésem volt – hogy tudom növelni a testem teljesítményét, hogy 
ne következzen be ez az üzemmódváltás?

Voltam önfeljesztő tanfolyamokon Amerikában, modern sámáni szertartáson 
Indonéziában, és egy furcsa, orosz, fájdalom terápián. Volt olyan hónap, hogy 
egy használtautó áráért rendeltem táplálék kiegészítőket. Kipróbáltam mindenféle 
diétákat, edzéseket és légzőgyakorlatokat. 

Ezek fájdalmasak, körülményesek és nehezek voltak. Nem tudtam őket “magammal hozni” 
– és ez csak növelte a feszültséget bennem. 

ezvankarcsi tartott nekem egy húsbavágó lelkifröccsöt, hogy a facsarás elvén működő 
teljesítménynövelés azt jelenti, hogy 10 egységnyi üzemanyagot az agyamban elégetek 
1 egységnyi idő alatt. A másik 9 egység időben pedig szenvedek, mert hiányzik az energia. 
Azt mondta, próbáljam meg inkább a “táplálás” útját. 

Vagyis, hogyan tudnék 10 egységnyi üzemanyag helyett 100 egységnyi üzemanyaggal 
ellátni a testem (főleg az agyam), így nem csökken az energia, és nem kell bekapcsoljon 
az adrenallin alapú harcüzzemód, amikor kibírhatatlan vagyok. 

Remek terv. De hogyan? 

Mert mindemellett az életem nem állt meg. Nem tudtam hirtelen elmenni egy tibeti 
kolostorba naphosszat meditálni. Még arra se nagyon voltam képes, hogy változtassak
az életmódomon, jobban egyek, jól aludjak és rendszeresen legalább valamit mozogjak. 

Ettől még dühösebb lettem magamra, amitől még feszültebb lettem és még kibírhatatlanabb. 
Látod már az ördögi kört?

Amikor egy vacsoránál, a mentoraimmal kibukott belőlem:

– Ez egy ördögi kör és nem tudok kitörni belőle! 

• Mire lenne szükséged pontosan? – néztek rám acélos tekintettel.
• Valamire, amit nem bonyolultan kell a tengerentúlról megrendelni, nem kerül 
  százezrekbe havonta, nem veszélyes, és úgy tudnám adni a barátaimnak és 
  családomnak, hogy nem rettegek, hogy mikor hív fel, hogy rosszul van, mit csináljon? 
  És ha lehet kb. 20 ezer forint legyen egy hónapban. És legyen ne legyen rossz ízű. 
  Csak beleöntöm a kávémba és kész. – fakadtam ki hadarva
• Találtál ilyet? – szakított félbe
• Dehogy! – Vágtam rá
• Miért nem készítesz akkor te ilyet? Engem ez érdekelne, talán másokat is. 
• Mert egy új terméket legyártatni lassú, és nehéz, drága, és…
• Mennyibe kerül neked, hogy kibírhatatlan vagy? Milyen ügyfelek nem dolgoznak 
  veled ezért? Mennyibe kerül, hogy alig vannak barátaid mert mindenkivel bunkó 
  vagy? Mennyibe kerül, hogy már nekünk is kezd elegünk lenni belőled időnként?

Erre nem tudtam mit mondani. Úgy éreztem belém állt a nagy kés. Úgy éreztem órákig 
csend volt. Végül megszólalt: 

• Többe, vagy kevesebbe, mint 20 ezer forint havonta? 
• Többe.. – válaszoltam lesütött szemmel. 
• Akkor rajta. 

Megkérdeztem a hozzám legközelebb állókat, a Biohack Mastermind Családot, hogy
“Azon gondolkodom, hogy készítek egy port, amit beleöntesz a kávédba, és havi se 
húsz ezer Ft ért stabilabb lesz az energiád, kiegyensúlyozottabb és jobb fej leszel. Érdekelne?”

Annyira igenlő volt a válasz, hogy volt, aki féléves adagot előre vett. 

Ezért, most hozzád fordulok a kérdéssel: 

Azon gondolkodom, hogy készítek egy port, amit ha beleöntesz a kávédba, és se húsz 
ezer forintból kiegyensúlyozottabb, kedvesebb, és jobb fej leszel. Érdekelne? 
(Egyszerűen csak válaszolj erre az emailre írd meg, hogy “érdekel”. 
zsac@zsac.huaz email címem). 

Ölelés

Zsac